Csirke parasztosan

Mostanában előnyben részesítjük azokat az ételeket, amik rövid előkészítés után csak sülnek maguknak a tepsiben. Ha körettel együtt teszik ugyanezt, az már kész főnyeremény. Nos, ez a fogás mindezen követelményeknek megfelel, sőt kimondottan finom is, amit garantál a hagyma, fokhagyma és szalonna egyvelege. Naná, az én családom bármit megeszik, csak legyen benne szalonna.

Hozzávalók
1 kg csirkecomb filé (bármilyen sütni való része a csirkének felhasználható)
4-5 fej vöröshagyma
fél fej fokhagyma
200-300 g füstölt szalonna
só
majoranna
sárgarépa (elhagyható, vagy helyettesíthető, ha más körettel tálalnánk inkább)

A legnagyobb tepsinket egy szalonna szeletkével kizsírozzuk. Belekarikázzuk a meghámozott hagymát, majd mellédobjuk a meghámozott fokhagymagerezdeket is.

 

A szalonnából levágunk annyi vékony szeletet, ahány darab combunk van, félretesszük, a maradékot felkockázzuk, és a hagymára pakoljuk. Erre jönnek a hússzeletek, amiknek mindkét oldalát megsózzuk, a tetejét pedig majorannával szórjuk meg.

 

Ezt követően a húsokra helyezzük a korábban félretett szalonna szeleteket.

 

Köretként én répát sütöttem mellé, ugyanis zsírban sütve még a sárgarépa is fogyasztható, de tényleg, iszonyat finom. Majdnem egy kilót daraboltam fel, természetesen megpucolva, és szórtam a húsok közé (nem édesíti meg, nem kell félni), de zellerrel, egyéb zöldséggel keverhető, helyettesíthető családi ízléstől függően.

 

Ezt a szépen megpakolt tepsit lefóliázzuk, majd 180 fokra előmelegített sütőbe rakjuk, és addig sütjük, míg a hús megpuhul. Majd a takarást eltávolítva grillfokozaton, 240 fokon megpirítjuk a húsok mindkét oldalát. Ha a répa hamarabb kezd pirulni, mint a hús, kapkodjuk ki őket. A szalonnakockákat, amik a combok alatt bújnak meg, előbogarászhatjuk, hogy szép ropogósra süljenek.

 

A fenti képen látható módon tálaltam, kinek mi tetszik a tálból és milyen mennyiségben.

 

Parmezános csirke

Az eredeti olasz recept bundázott csirkeszeletekkel készül, amire aztán jön a paradicsomos szósz és a parmezán, természetesen tésztával tálalva. Nálunk a rántott hús már nem érné meg a további feldolgozást, azon nyomban, melegében elfogyna. Ráadásul valami gyorsan elkészülő vacsorát szerettem volna készíteni, amit csak odarak az ember, aztán elrotyog magának a sütőben.

 

Tehát ez nem a klasszikus "chicken parmigiana", viszont nagyon finom, rendszeres menü nálunk esténként.

 

Hozzávalók:

1 kg csirkecomb filé

oregano

bazsalikom

500 ml passzírozott paradicsom

100-150 g reszelt parmezán

só

zsír a tepsi kikenéséhez

 

Szerintem célszerű csirkecomb filét használni, mert a mell anélkül is elég száraz hús, hogy sütőben sütné az ember, a comb viszont zaftos, ízletes marad. Tehát a húst megmossuk, kizsírozott tepsibe fektetgetjük őket. Mindkét oldalát megsózzuk, majd a tetejét oregánóval és bazsalikommal szórjuk meg.

 

A paradicsomszósz nálam egy bolti, üveges változat, amit kevés hagymával dobnak fel, de ennyi az összes összetevő. Eloszlatjuk a combok tetején, majd a sajttal megszórjuk az egészet.

 

180 fokra előmelegített sütőben, alufóliás takarás alatt addig sütjük, míg a hús megpuhul, ez kb. 40 perc lehet. Majd a fóliát levéve grill fokozaton 240 fokon pirítjuk, míg a sajt szépen rápirul az ételre.

 

A hagyományos tészta helyett parmezános karfiolpürével (fél fej karfiol egy maroknyi sajttal összeturmixolva) és jégsalátával tálaltam.

Bounty torta

Vagyis kókuszos-csokoládés, és én még egy kis rum ízt is adtam hozzá. Majd ráaggattam a Bounty nevet, amit olyan okosan kitalált valamikor valaki erre az ízkombinációra.

Hozzávalók:
Tésztához: 
200 g pirított mandula darálva
1 evőkanál méz

2 evőkanál kókuszolaj

2 evőkanál kakaó

Kókuszos töltelékhez:
250 g kókuszreszelék
400 ml kókusztejszín (a közepesen sűrű változat, vagy sűrű kókusztej)
270 ml kókusztejszín (a nagyon sűrű, habbá verhető változat)
3 evőkanál méz (vagy ugyanennyi xylit)
1,5 kanál zselatin
100 ml forró (forralt, nem lobogó) víz
2 evőkanál kakaópor
pár kanál hideg víz

Csokoládé tetőhöz:
40 g kakaópor
3 evőkanál kókuszzsír felolvasztva
1 kiskanál rumaroma
1 evőkanál méz (vagy ugyanennyi xylit)
pár kanál hideg víz

Az alaphoz a darált mandulát, a mézet, a kakaóport és a kókuszolajat összedolgozzuk a kezünkkel. Ha nem akar összeállni, akkor még pár kanál vizet adagoljunk hozzá addig, míg gombócot nem tudunk formázni a masszából.

Egy kapcsos tortaformát béleljünk ki műanyag fóliával (folpack) úgy, hogy a pereme legtetejéig érjen fel, majd vizes kézzel ebbe nyomkodjuk bele a tésztánkat szép egyenletesen. Tegyük addig, míg a kókuszos részt összekeverjük.

A sűrűbb kókusztejszínt kemény habbá verjük. A kókuszreszeléket alaposan összekeverjük a kevésbé sűrű kókusztejszínnel és a mézzel. A zselatint feloldjuk a 100 ml forró, de nem lobogó vízben, és azonnal hozzá is keverjük a kókuszreszelékes masszához. Mikor egyenletes, keverjük hozzá a keményre vert tejszínhabot is. Vegyük ki a hűtőből a tészta-alapot, erre kanalazzuk rá a kókuszos krémet. Egy pohárban a kakaóport keverjük ki annyi hideg vízzel, hogy egy sűrű, de még folyékony csokoládét kapjunk, majd véletlenszerűen keverjük bele a kókuszos masszába, itt-ott, de csak a közepe mélységéig. Az volt a szándékom, hogy egyfajta márványos hatást érjek el ezzel, de ez nem nyilvánult meg eléggé egyértelműen a végeredményt tekintve. Ugyanis a kókusz túl darabos, a massza túl sűrű ehhez. Viszont finomabb lett tőle a sütemény, így mégsem hagynám ki ezt a műveletet a jövőben.

Hűtőbe tesszük, és várunk a teljes megszilárdulásig.

A csokoládé tetőhöz a kakaóport alaposan elkeverem a mézzel, felolvasztott kókuszzsírral, rumaromával, és annyi - kanalanként adagolt - vízzel, hogy egy sűrű, de jól kenhető masszát kapjunk. A teljesen szilárd kókuszos részre simítjuk, vizes kanál hátlapjával körkörösen elegyengetjük, és rövid időre hűtőben pihentetjük, míg vágható állagú lesz ez a réteg is.

Nyári tejszínes málnatorta

Újabb "nyári" kategóriás torta következik, tehát sütés nélkül készül. Túl nagy munkát nem igényel, ha szólunk a férjünknek, hogy darálja le hozzá a mandulát, akkor még annyit se.

Hozzávalók:

200 g darált, pirított mandula

1 evőkanál méz

2 evőkanál kókuszolaj

 

1,5 evőkanál zselatin

2 x 270 ml kókusztejszín (legsűrűbb változat, ami habbá verhető)

2 evőkanál méz
300 g málna

100 ml forró víz

 

Az alaphoz a darált mandulát, a mézet és a kókuszolajat összedolgozzuk a kezünkkel. Ha nem akar összeállni, akkor pár kanál vizet adagoljunk hozzá addig, míg gombócot nem tudunk formázni a masszából.

 

Egy kapcsos tortaformát béleljünk ki műanyag fóliával (folpack) úgy, hogy a pereme legtetejéig érjen fel. Lapogassuk a forma aljába a tésztánkat nedves kézzel, szépen, egyenletesen, majd tegyük hűtőbe addig, míg a málnás részt összekeverjük.

 

A tejszínt a mézzel verjük kemény habbá, a málnát botturmixxal törjük össze. Ha fagyasztott gyümölcsöt használunk, természetesen előtte olvasszuk ki teljesen, de a levét nem kell lecsöpögtetni, felhasználható a gyümölccsel együtt. Én nem bajlódtam a gyümölcspüré szitán való áttörésével, akit zavarnak az apró magok, megteheti.

 

A zselatint oldjuk fel 100 ml forró (felforralt, de nem lobogó) vízben, majd keverjük el alaposan az összetört málnával, majd az egészet folyamatosan kevergetve adjuk a tejszínhabhoz.

 

A rózsaszín habot öntsük a tortaformába, a tésztánkra, és hűtőben pihentessük a teljes szilárdulásig.

 

A tetejét csokoládészósszal díszítettem, de szerintem ízben nem adott hozzá, tehát el is hagyhatjuk, vagy friss gyümölcsöt, akár tejszínhabot is használhatunk erre a célra.

 

Diós-lekváros kocka

Egy gyors vasárnap délutáni kevert tésztát akartam csak összecsapni, de a gyerekeknek annyira ízlett, hogy nem győztem őket kivakarni a hűtőből egész este. Azóta újra és újra meg kellett sütnöm, pedig elég méretes adag készül az alábbi hozzávalókból:

A tésztához:
7 tojás
7 kanál méz (vagy ugyanennyi xylit)
vanília
1 kiskanál szódabikarbóna
150 g darált dió
30-40 g dió darabolva
3 lapos evőkanál kókuszliszt
60 g kókuszzsír felolvasztva

Tölteni:
cukormentes baracklekvár

Csokoládébevonathoz:
60 g kakaópor
3 evőkanál kókuszzsír felolvasztva
fél kiskanál rumaroma
1evőkanál méz (vagy ugyanennyi xylit)
víz

A tojásokat egy nagy tálba verjük, majd a mézzel és a vaníliával habosra keverjük. Állandó kevergetés mellett hozzáadagoljuk a darált diót, darabolt diót, szódabikarbónát, majd a kókuszlisztet, és kókuszolajat.

 

Sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük a tésztát (az enyém kb. 34 x 26 cm nagyságú volt) , és előmelegített sütőben 180 fokon készre sütjük. Ez megközelítőleg 25 perc, de tűpróbával mindenképpen ellenőrizzük, mielőtt kivesszük.

 

Rácsra téve megvárjuk, míg teljesen kihűl, majd lapjában kettévágjuk és megtöltjük a lekvárral.

 

Visszarakjuk rá a felső lapot, amelyre még egy enyhén rumos ízű csokoládébevonat kerül.

 

A kakaóporhoz hozzáadjuk a mézet, a felolvasztott kókuszzsírt, rumaromát, alaposan elkeverjük, majd kanalazva annyi vizet, hogy egy jól kenhető masszát kapjunk. Ezt a csokoládékrémet azonnal kenjük a tészta tetejére, vizes kanál hátoldalával, vagy egy vizes késsel egyengessük el.

 

Hűtőbe téve rövid ideig pihentessük, míg a csokoládékrém megszilárdul és vágható lesz a sütemény.

Barackos-diós sütemény

 

 

Nem egy bonyolult ételköltemény, csak azért rakom fel a receptjét, mert millióképpen lehet variálni ezt az egyszerűen és gyorsan, kókuszlisztből készült alaptésztát az éppen szezonális gyümölcsökkel és/vagy olajos magvakkal.

 

 

Hozzávalók:

6 tojás

4 evőkanál felolvasztott kókuszzsír (felolvasztva 4 evőkanál)

5 evőkanál méz (vagy ugyanennyi xylit)

1 kiskanál szódabikarbóna

vanília

5 lapos evőkanál kókuszliszt

 

700 g hámozott, magozott őszibarack

egy marék dió

 

 

Egy nagy tálba verem a tojásokat, majd a mézzel pár perc alatt habosra keverem. Hozzáöntöm a kókuszolajat, miközben állandóan kevergetem, a szódabikarbónát, vaníliával ízesítem, majd a legvégén hozzákanalazom a kókuszlisztet. Pár percet várjunk, míg a kókuszliszt megszívja magát nedvességgel.

 

Kapcsoljuk be a sütőt 180 fokra.

 

A tésztát sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük, szépen kanállal egyengessük el.

 

A kb. 1-1.5 cm vastag szeletekre vágott barackot pakoljuk rá, kicsit bele is nyomkodhatjuk, majd szórjuk meg az apróra vágott dióval. Én pekándiót használok általában, mivel a boltban általában kapható "igazi" diónak kicsit avas az íze (Amerikából importálják, lehet hogy a hosszú utazás miatt, vagy csak egyszerűen a műanyag csomagolást nem szereti, ki tudja?), viszont a pekánnak teljesen kifogástalan, általunk korábban megszokott dió-íze van mindig.

 

Előmelegített sütőben addig sütjük, míg aranybarna lesz a teteje, ez kb. 20-25 perc. Mielőtt kivesszük, tűpróbával ellenőrizzük!

 

Pár percig hagyjuk a tepsiben, majd rácsra téve hűtsük ki.

 

Télen cukor nélküli barackbefőttel, egyébként bármilyen elérhető, sütni való gyümölccsel készíthetjük.

 

Nálunk közeledik a mangó-szezon, így egy mangó-makadámia párosításban is erősen gondolkodom.

 

 

 

 

 

 



Nutella torta

Természetesen házilag elkészített mogyorókrémmel, sütés nélkül.

Hozzávalók:
200 g pirított mandula darálva
1 evőkanál méz

2 evőkanál kókuszzsír

2 evőkanál kakaó

300 g darált törökmogyoró (egész is jó természetesen)
50 g kókuszzsír
60 g kakaó
140 g méz
300 ml kókusztej
vanília
1 evőkanál zselatin
100 ml forró víz

Az alap ugyanaz, amit a "nyári" tortáknál szoktam készíteni. Azért használtam hozzá mandulát, és nem mogyorót, mert ez gyárilag pirított, ami ad neki egy kellemes plusz ízt a nyers magokkal szemben, nekem már csak darálni kell.

Tehát a pirított, darált mandulát összekeverjük a mézzel, felolvasztott kókuszzsírral és kakaóval, majd amennyiben szükséges annyi vizet adagolunk hozzá, hogy gombóccá tudjuk formázni.

Egy kapcsos tortaformát béleljünk ki műanyag fóliával (folpack) úgy, hogy a pereme legtetejéig érjen fel, majd vizes kézzel ebbe nyomkodjuk bele a tésztánkat szép egyenletesen.

Tegyük hűtőbe a formában lévő tésztánkat addig, míg a mogyorókrémes részt összekeverjük.

 

Darált mogyorót vásároltam a nutellához, így szándékoztam megspórolni a darálás részt. De ha vesszük a fáradságot, vagy egyébként is csak egész törökmogyoróhoz lehet jutni, az is tökéletes megoldás. Mindkét esetben hátravan azonban a pirítás. Az egész szemeket sütőben, a darált mogyorót pedig serpenyőben pirítsuk. Ez utóbbit tehát mindenféle zsiradék vagy folyadék hozzáadása nélkül, állandó kevergetés-forgatás mellett addig végezzük, míg illatozni kezd, de nagyon vigyázzunk, nehogy megfeketedjen, leégjen.

 

Az illatosra pörkölt darált mogyorót öntsük konyhai robotgépbe, adjuk hozzá a felolvasztott kókuszzsírt, a kakaóport, mézet, vaníliát és 100 ml kókusztejet, majd jól dolgozzuk össze. Ez a tulajdonképpeni nutella rész, bár jóval édesebbre készítve, mintha csak mogyorókrémnek maradna. Ehhez öntöm még a maradék kókusztejet, így egy kicsit hígabb, de még mindig krémes masszát kapunk. A zselatint oldjuk fel 100 ml forralt vízben, majd állandóan kevergetve a krémet, öntsük hozzá. 

 

A mogyorós krémet öntsük rá a tortalapra, majd toljuk vissza a hűtőbe a teljes szilárdulásig.

 

 

Köménymagos karfiol pogácsa

Hihetetlen, hogy a karfiol hány és hányféleképpen használható fel. Számtalan guszta példát találhatunk erre, különösen angol nyelvű oldalakon. Szóval, mivel online mindenki karfiolt eszik pizza, calzone, meg kitudjamég milyen formában, gondoltam megpróbálok ezek nyomán pogácsát sütni. Én magam, sőt a gyerekek sem szeretjük minden ételben kiérezni ennek a zöldségnek az ízét, van ahova nem illik ugyebár, de itt a sajt és a köménymag tökéletesen átveszi az irányítást.

 

Hozzávalók:

1 közepes fej karfiol

3 tojás

2 csipet só

1/2 kiskanál őrölt köménymag

1/2 kiskanál szódabikarbóna

1/2 bögre reszelt cheddar sajt (más fajtájú, megfelelően érlelt, kemény sajttal helyettesíthető)

 

 

A karfiolt megmosva, rózsáira szedve, sós vízben puhára főzzük. Leöntjük róla a vizet, majd hagyjuk annyira kihűlni, hogy puszta kézzel is meg tudjuk fogni. Ekkor egy tiszta konyharuhába téve kifacsarjuk belőle a levet. Nem kell fűrészport gyártani belőle, tehát a férjünket ne kérjük meg, hogy segítsen, elég, ha addig passzírozzuk, amíg már nem csorog sugárban belőle a nedvesség. Ekkorra pont eléggé össze is törődött, de azért egy tálba téve nyomkodjuk meg kicsit villával.

 

A megfelelően összetört-nyomott karfiolhoz hozzákeverjük a többi hozzávalót. A sóval azért bánjunk óvatosan, mert a karfiol eleve sós vízben főtt, és a sajt is elég intenzív, sós ízzel rendelkezik.

 

A sütőt melegítsük elő 180 fokra, majd a masszából egy nedves kanállal halmozzunk gombóckákat sütőpapírral kibélelt tepsibe. A tetejüket lapítgassuk le, esetleg az oldalát megsöndörgethetjük, hogy pogácsa formát nyerjenek.

 

Addig sütjük, míg szép piros-aranybarna színt kapnak, majd rácsra téve kihűtjük őket, bár még melegen isteni, ekkor tudni kell megálljt parancsolni magunknak és a családnak.

 

Nagyszerű kísérő egy tartalmas leveshez, sőt köretként is felhasználható pörkölthöz, más szaftos ételhez.

Tojásos avokádókrém

Hozzávalók:
2 avokádó
2 keményre főtt tojás
negyed citrom leve
1 kiskanál dijoni mustár
só
bors
1 gerezd fokhagyma
esetleg lilahagyma vagy zöldhagyma, de ez elhagyható

Az avokádók húsát villával összetörjük, krémesre keverjük. Hozzáreszeljük a főtt tojásokat, elkeverjük vele, csakúgy, mint az összes többi hozzávalóval.

 

Nem kevertem hozzá apróra vágott lilahagymát, sajnos a szervezetem jelez, hogy éhgyomorra nem a legjobb választás. Ezért csak melléraktam a fényképen, ugyanis finom, csak kicsit erőteljes íze van, viszont természetesen ez is egyéni ízlés kérdése.

 

Wrap-ba csomagolva fogyasztandó például, inkább avokádó mint tojás ízű krém.

Vanília krémtorta

 

Valami nagyon krémes vaníliás csodát szerettem volna kitalálni, ahol a tészta tényleg minimálisan vékony, de még érezhető és megfelelő harmóniában van a hab mennyiségével. A krém főzésétől eltekintve sütés nélkül készül.

 

Hozzávalók:

250 g pirított mandula, darálva

2 nagy evőkanál olvasztott kókuszzsír

1 evőkanál xylit vagy méz

 

600 ml mandula vagy kókusztej

4 tojás sárgája

4 + 2 evőkanál xylit

3 kiskanál vanília kivonat

1 púpos evőkanál zselatin

2 doboz habbá verhető kókusztejszín (2 x 270 ml), alaposan lehűtve

 

esetleg pár kocka nagy kakaótartalmú étcsokoládé a díszítéshez

 

Tekintve, hogy a krém megszilárdulása a legidőigényesebb folyamat, célszerű ennek elkészítésével kezdeni.

 

A tojások sárgáját egy kisebb lábosban kikeverjük a xylittel és vaníliakivonattal, majd 500 ml mandulatejjel, amit lassan, közben állandóan kevergetve öntünk hozzá. Elkezdjük melegíteni, addig míg el nem kezd sűrűsödni, tehát majdnem forr. Ekkor feloldjuk a megmaradt és felmelegített, 100 ml mandulatejben a zselatint, és hozzákeverjük a vaníliakrémhez.

 

Szobahőmérsékletűre hűtjük a krémet, majd hűtőbe téve megvárjuk, hogy megszilárduljon.

 

Az alaphoz a darált mandulát, a mézet és a kókuszolajat összemorzsoljuk a kezünkkel. Tegyük félre kb az egyötödét, ezt fogjuk később a tetejére szórni. A maradékhoz adagoljunk még pár kanál vizet  addig, míg gombócot nem tudunk formázni a masszából.

Egy kapcsos tortaformát béleljünk ki műanyag fóliával (folpack) úgy, hogy a pereme legtetejéig érjen fel, majd vizes kézzel ebbe nyomkodjuk bele a tésztánkat szép egyenletesen.

Tegyük hűtőbe a formában lévő tésztánkat addig, míg a habos rész elkészül.

 

A két doboz kókusztejszínt verjük habbá (a doboz alján lévő átlátszó folyadékot mellőzzük) a xylittel. Tegyünk félre egy keveset belőle, díszítés céljára. Vegyük elő a hűtőből a megszilárdult vaníliakrémet, botmixerrel krémesítsük, majd adagonként hozzákeverjük a tejszínhabot.

 

Az így kapott tejszínes krémet simítsuk a tortalapra, majd ismét toljuk a hűtőbe, legalább 1 órára, hogy megint kapjon az összes hozzávaló egy viszonylag szilárd állagot.

 

Ezt követően a megmaradt tejszínhabot a szélére, körbe-körbe nyomogatva, a mandulamorzsát a közepére szórva díszítsük. A színharmónia kedvéért egy kevés csokoládét is reszeltem rá.

 

 

 

 

 

 

Somlói galuska (paleo)

Tinédzser koromban váltam rendszeres somlói fogyasztóvá, lehet, addig soha nem is ettem ilyen süteményt. Hiába, a családom nem volt az a cukrászdába járó fajta. De mikor már szabadlábon mozoghattam a városban, barátnőimmel a délutáni mozi előtt mindig beültünk a Koronába, ahol csakis somlóit rendeltünk. Húsz forintért.

 

Sajnos hetekkel ezelőtt felsejlett bennem a gyerekkori íz emléke, és nem tudtam tőle szabadulni, kénytelen voltam megsütni. Mondanom sem kell, a család egyáltalán nem bánta, ők is meg vannak érte őrülve.

 

Nem a leggyorsabban és legkevesebb munkával elkészülő sütemények közé tartozik, de iszonyat finom.

 

Hozzávalók:

 

A tésztához:

5 egész tojás

2 tojás fehérje (a sárgája a krémnél kerül felhasználásra)

5 evőkanál xylit (vagy 5 evőkanál méz)

80 g olvasztott kókuszzsír (helyettesíthető ugyanennyi ghível, vagy aki megengedi magának, 100 g vajjal)

1 kiskanál szódabikarbóna

5 evőkanál kókuszliszt

 

Vaníliakrémhez:

700 ml mandulatej (akit nem zavar az íze, az kókusztejjel helyettesítheti)

vanília (rúd vagy kivonat formában, a mennyiség ezért nehezen meghatározható)

3 evőkanál xylit

2 tojás sárgája

1 evőkanál kókuszliszt

50 g kókuszzsír (helyettesíthető ugyanennyi ghí-vel vagy vajjal)

1 púpos evőkanál zselatin

 

Csokoládés krémhez:

700 ml kókusztej (itt már nem zavar az íze, a kakaó elfedi)

50 g kókuszzsír (helyettesíthető ugyanennyi ghí-vel vagy vajjal)

1 evőkanál kókuszliszt

4 evőkanál kakaópor

1 kiskanál rumaroma

1 evőkanál zselatin

 

Csokoládé öntethez:

4 evőkanál kakaópor

1 kiskanál méz

2 evőkanál olvasztott kókuszzsír

víz

 

2 doboz kókusztejszín, ami habbá verhető

1 evőkanál xylit

1 marék mazsola

1 marék dió

 

 

Szerintem célszerű a vaníliakrémmel kezdeni, ugyanis szükséges némi idő a megszilárdulásához, hogy majd tölteni tudjuk vele a piskótánkat. Én mandulatejet használtam hozzá, és mellőztem a mézet az elkészítésekor, ugyanis tiszta vaníliaízt szerettem volna elérni, amiben engem zavar a kókusz és a méz is. Ugyanakkor nem kell mindenkinek ennyire finnyásnak lennie, nyugodtan használható mindkettő hozzávaló.

 

Tehát két tojássárgáját egy kisebb lábosban kikeverük kevés mandulatejjel, vaníliával, a xylittel és a kókuszliszttel, majd folytonosan kevergetve hozzáöntjük az összes tejet. Ekkor elkezdjük melegíteni, és alacsony hőfokon, igen gyakori kevergetés mellett addig főzzük, míg be nem sűrűsödik. Ha nem vagyunk elég ügyesek, akkor úgy járhatunk, hogy összeugrik a tojás (simán belefutok), ezen botturmix-szal segíthetünk. Levesszük a gázról, még forrón elkeverjük benne a kókuszzsírt és a feloldott zselatint. Mikor szobahőmérsékletűre hűlt, akkor tegyük a hűtőbe és várjuk meg míg teljesen megszilárdul.

 

Közben készítsük el a piskótalapot, ami jelen esetben az egyszerűség kedvéért egy ízű. A tojásokat és a fehérjéket perceken keresztül verjük, míg szép habos nem lesz, majd hozzákeverjük a xylitet, felolvasztott kókuszzsírt, szódabikarbónát és kókuszlisztet. Sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük (az enyém 27 x 35 cm nagyságú volt), majd 180 fokon 30 perc alatt készre sütjük. Fogpiszkálóval ellenőrizzük, majd rácsra téve hűtjük.

 

A megdermedt vaníliakrémet botturmix-szal lazítjuk, ezzel krémes állagot varázsolva, majd a kihűlt piskótalapot hosszában kettévágva a krém 2/3-val megtöltjük. A maradék 1/3-ot a felső lap tetejére simítgatjuk, majd rövid időre hűtőben pihentetjük.

 

Addig elkészítjük a csokoládés krémet. A kókuszzsírt egy kisebb lábosban felolvasztjuk, hozzáadjuk a kókuszlisztet és csomómentesre keverjük. Ezt követően beleöntjük a kakaóport, majd a kókusztej folyamatos adagolásával egy kézi habverővel simára keverjük. Felfőzzük, majd a tűzről levéve rumaromával ízesítjük, és feloldjuk benne a zselatint.

 

 A süteményt felszeleteljük, majd ugyanabba a tepsibe, amiben a tésztát sütöttük, visszapakoljuk a szeleteket. Ha van ettől picit nagyobb, de lapos edényünk, az még jobb, akkor abba helyezzük őket vissza. Én megszórtam kakaóporral a vaníliás szeleteket, de rá kellett jönnöm, ez egy teljesen felesleges művelet, a sütemény élvezeti értékén mit sem változtat, mivel a csokoládés krém tökéletesen elfedi majd az ízét. Tehát szórjuk meg mazsolával a visszapakolt szeleteket, majd az egészet öntsük le egyenletesen a még meleg csokoládés krémmel. A mazsola meg fogja szívni magát a krémből származó nedvességgel, és nem lesz száraz. Én még a krém tetejére szórtam egy jó maréknyi, apróra vágott és serpenyőben mindenféle zsiradék nélkül illatosra pirított diót is. Gyerekkoromban a cukrászdai somlói ezzel utólag volt meghintve, talán a csokoládé öntet után, de még a tejszínhab előtt, viszont aki nem akar a pirítással foglalkozni külön, az nyugodtan rászórhatja a diót a piskótatésztára még sütés előtt.

 

 Ha kihűlt a csokoládés krém, az egész tepsit toljuk be a hűtőbe, és hidegen fogyasztható, mikor a krémek teljesen megszilárdultak, a piskóta is beszívta a magáét, az ízek összeértek.

Tálalás előtt készítsük el a csokoládé öntetet. A fenti hozzávalókat keverjük csomómentesre egy edénykében annyi fokozatosan adagolt vízzel, hogy önthető, de még viszonylag sűrű szószt kapjunk. A kókusztejszínt verjük habosra a xylittel.

A kanállal tányérra adagolt tésztát locsoljuk meg a csokoládé öntettel, a tetejére halmozzunk tejszínhab csomagokat.

Hatalmas adag készül a fenti módon, és igazából elég laktató, ettől függetlenül azonban iszonyat hamar el fog fogyni.

Gulyás leves (paleo változat)

Gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy bizony, gulyás levest is lehet főzni egészségesen, csak ki kell hagyni belőle a krumplit. Csupán azért csinálok ebből most külön receptet, hogy bővítsem a leves-választékot a blogon, mert az bizony továbbra is elég szegényes.

 

Tehát a korábban megszokott levest burgonya hozzáadása nélkül készítsük el, helyette adjunk hozzá több zöldséget. Kockázott zellergumót, paszternákot és több sárgarépát, bár  utóbbi kettő kicsit édesítheti az ételt, amit kevés paradicsommal ellensúlyozhatunk. Én még szárzellert is főztem bele egyben, zellergumó hiányában, amit később kivéve kidobtam.

Klasszikus fűszerezésű sertés szelet

Most ez a kedvenc fűszerezésű sertés szeletem, sőt az egyik kedvenc ételem. Korábban egyben sütöttem a tarját, de rájöttem, hogy így hamarabb kész van, és még jobban átjárják az ízek a húst. Ez tehát csak a korábbi recept újabb verziója, apró változtatással.

Hozzávalók:
1200 gramm sertéshús szelet (enyém scotch fillet volt, otthon ez kb. a tarjának felel meg)
5 gerezd fokhagyma
só
bors
fél kiskanál őrölt köménymag
1 evőkanál méz
50 ml almabor ecet
100 ml szőlőmag vagy oliva olaj

A párolt káposztához:
fél fej káposzta
1 nagy kanál zsír
2 evőkanál méz
só
fél kiskanál őrölt köménymag
50 ml almabor ecet
150 ml víz

A hússzeleteket megmossuk, megszárítgatjuk, kiklopfoljuk, kizsírozott tepsibe fektetgetjük őket. A fűszereket, mézet, olajat egy kisebb tálban vagy bögrében összekeverjük. A felével megkenjük a húsokat, majd megfordítgatjuk őket, és a másik felét is lekezeljük a fűszeres olajjal.

 

Előmelegített sütőben, alufóliával letakarva, 180 fokon egy órán keresztül sütjük, majd a fóliát eltávolítva, 240 fokos grillfokozatra kapcsolva mindkét oldalát megpirítjuk.

 

A párolt káposzta elkészítéséhez a káposztát mossuk meg, majd reszeljük le. Egy lábosban olvasszuk fel a zsírt, ha majdnem forró, keverjük hozzá a mézet. Adjuk hozzá a lereszelt káposztát, majd forgassuk át a forró zsiradékon pár percig. Mikor kívülről kicsit megkapta már, sózzuk, köménymagot szórjunk rá, majd öntsük fel az almaborecettel és vízzel. Takarék lángon pároljuk meg a káposztát, majd mikor majdnem puha, a fedőt levéve róla nagy lángon főzzük el róla az összes levet.

A hús mellé köretként a káposztával együtt nagyon illik még a felkarikázott és tepsiben megsütött édesburgonya is.

Paleo wrap

 

Szerintem sok ember el sem hinné, hogy nem csak meg lehet lenni kenyér nélkül, de sokkal élvezhetőbbek lesznek az ízek. Emlékszem, mikor megmondták, hogy innentől kezdve hagyományos pékáru nem, no ezen a ponton mindenki, természetesen mi is kétségbe estünk. Ekkor jön az, hogy rádöbbenünk, simán meg lehet enni a gulyáslevest, bablevest, töltött káposztát és minden mást is magában, sőt. Mindenesetre az ember lánya beszerzi a legjobb kenyérgépet, és kezdi kikísérletezgetni a legjobb receptet, megtalálni a legjobb lisztet, és az eredetivel teljesen megegyező állagot-ízt létrehozni. Még a nyaralásra is magával viszi a masinát, mert kenyér nélkül nem lehet meglenni, legalább reggelire kell valami. Majd évek alatt belefárad a 3 és fél órás sütőprogramba, jönnek a háromnegyed óra alatt elkészülő zsemlék, bár a speciális liszt árától továbbra is erősen rángatózik a szeme.

 

Mikor paleoban kezdtünk el gondolkodni, eszem ágában sem volt paleo-kenyeret sütni. Tudtam, hogy én már nem fogok bele ebbe a macerába még egyszer, nem kell mindig helyettesíteni azt, ami kihullott, új ízek és új ételek is vannak a világon. Ha kell egy gyors (10 perc munka, maximum) szendvics-féle étel, akár reggelire-ebédre-vacsorára, akkor jön elő ez a wrap, különösen nyáron, mikor egyetlen porcikám se kívánja a sütő bekapcsolását. Arra is kitűnő megoldás, hogy építsük be gyermekeink, vagy a magunk étrendjébe a rostot útifűmaghéj formájában. Továbbá, én marhára élvezem, hogy végre a töltelék ízét érzem, és nem a vastag kenyérszeletet kell legyűrnöm.

 

Tíz perc, mondtam már?

 

 

Hozzávalók (4 darabhoz, ez 2 személyre elegendő):

1 tojás

negyed kiskanál só

150 ml víz

1 púpos evőkanál magkeverék (LSA mix-et használok, ami lenmag, napraforgómag és mandula keveréke, őrölve, összekeverve árulják nálunk)

2 púpos evőkanál útifűmaghéj (psyllium nálunk)

 

A tojást és sót egy tányérban villával felverem, mintha csak rántottát készítenék. Hozzáöntöm a vizet, ezzel is elkeverem, majd a magkeveréket és útifűmaghéjat. Csomómentesre keverem az egészet, majd várok legalább 5 percet, 10 még jobb, hogy az útifűmaghéj megdagadjon, magába szívja az összes folyadékot. Ezt követően egy masszát kapunk, aminek leginkább egy nagyon sűrűre főzött tejbegrízre hasonlít az állaga.

 

A kisütéshez én szendvics-nyomót használok, nem tudom a pontos nevét, nálunk sandwich press néven fut. A lényege, hogy lapos, sima a platnija, és van teteje is, tehát össze lehet vele nyomni a szendvicset. Serpenyőben még nem próbáltam sütni, tekintve, hogy a massza nem terül el magától, tehát nem lesz egyenletesen lapos és vékony a wrap.

 

Tehát kettő evőkanálnyit a masszából belerakok az előmelegített sütőbe, majd ráhajtom a tetejét. Nem kell nyomni, a saját súlya éppen elég lesz. Két perc alatt készre sül, ha ropogósabbra szeretnénk a szélét, akkor legyen három, nagyon finom íze lesz, de nehezebb hajtogatni, mert törik.

 

Azonnal tölthető salátával, zöldségekkel, maradék sült hús darabokkal, rántottával, sült szalonnával, tojáskrémmel, avokádó krémmel, tojásos avokádó krémmel, halkrémmel-olivabogyóval, húskrémmel és még sorolhatnám.

 

Nálunk hatalmas sikere van, még Mátyás is szereti, Emma szerint pedig rántotthús íze van (??). Nekem inkább sokmagvas érzésem van vele kapcsolatban, valószínű a lenmag miatt.

 

 

Szilvásgombóc fahéjas-diós öntettel (paleo)

Az alapötlet a NoSalty oldaláról származik, persze én már változtattam rajta, és kicsit tovább is gondoltam.

A kókuszliszt igazán nagyszerű találmány, magam is egyre inkább szeretem használni a kezdeti hosszú mellőzöttség után. Számolni kell azzal a tulajdonságával, hogy folyadékba téve megdagad, tehát kevés is elég. Ugyanakkor száraznak, folytósnak tűnhet a tészta, ha az eredeti ízt várjuk, ezért jobbnak láttam mártást készíteni hozzá, ami egyébként feldobja a régi fajta szilvágombócot is. Korábbi, ezt megelőző életünkben tejfölt kevertem össze barnacukorral és fahéjjal, az kísérte a gombócokat, ez adta az ötletet a mostani diós öntethez, meg persze a maradék pirított darált dió, ami külső borításként szolgált prézli helyett.

 

Szerencsére a nálunk kapható aszalt szilva nincs csontkeménnyé szárítva, puha, igazi gyümölcsélményt ad. Erre szükség is van, említettem már, hogy a tészta esetleges folytósságát valamivel ellensúlyozni kell, a felezett friss gyümölcs még jobb megoldás, ha épp a megfelelő évszakban ugrunk neki gombócot gyártani.

 

Tehát az így készült szilvásgombócok tökéletesek, ízben semmivel nem maradnak el az "eredeti" változattól, már ha valaki ezt keresi. Az biztos, hogy sokkal hamarabb és kevesebb munkaráfordítással készülnek el, ami számomra megfizetethetlen előny.

Hozzávalók:
5 tojás
2 evőkanál méz
1/2 kiskanál szódabikarbóna
1/2 bögre kókuszzsír vagy ghee (fele-fele arányban keverve is jó)
1/2 bögre kókuszliszt
1 kiskanál fahéj

200 g aszalt szilva (adalékanyag, tartósítószer mentes),
vagy friss gyümölcs

130 g darált dió
270 ml kókusztej (sűrűbb változat)
2 kanál citromlé
1 kiskanál fahéj
2 kiskanál méz

A tojásokat egy edényben habosra keverjük. Hozzáadjuk a mézet, szódabikarbónát, fahéjat, kókuszzsírt, majd a végén belekeverjük a kókuszlisztet is. Hagyjuk állni 5-10 percig, ekkor egy jól formázható masszát kell kapnunk.

 

A masszából gombócokat formázunk, mindegyik közepébe nyomunk egy szem szilvát. Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk őket, nekem 25 darabot sikerült gyurmáznom ebből a tésztamennyiségből. 180 fokra előmelegített sütőben aranybarnára sütjük.

Közben a darált diót egy serpenyőben mindenféle zsiradék hozzáadása nélkül, állandó kevergetés mellett megpirítjuk. Érezni fogjuk az illatán, és látni a színén, mikor már nem nyers, ez mindössze pár perces művelet.

Mikor kicsit kihűltek a gombócok, tehát már meg lehet őket fogni, akkor egyenként semleges ízű olajjal vagy pár kanál felolvasztott kókuszzsírral megkenegetjük a külsejüket és beleforgatjuk őket a pirított diómorzsába. Az olajozásra azért van szükség, mert nem nedves a külsejük, mint a lobogó vízben kifőtt változatnál, és ezért nem ragad rájuk a morzsa.

Tálba rakosgatjuk a gombóckáinkat, megszórjuk a tetejüket diómorzsával, de ebből hagyjunk még pár kanállal a szószhoz is, amihez egyszerűen cask összekeverjük a sűrű kókusztejet a citromlével, mézzel, fahéjjal és dióval.

Tálaláskor a gombócokat a szósszal nyakon öntve kínáljuk.

 

 

Lajcsi kocka (Csokihabos kocka)

Mióta rájöttem, hogy melyik kókusztejszínből lehet tökéletes paleo tejszínhabot verni (Woolworths Select: Coconut Cream / Rich and Creamy), egyfolytában újabb és újabb felhasználási módját keresem a habnak. Így jött ennek a süteménynek az ötlete, tekintve, hogy a család férfitagjai megőrülnek a tejszínhabért, a csokoládéért pedig különösen. Mikor megkérdeztem Mátyást a kóstolás után, lenne -e fejlesztési javaslata (előbb visszakérdezett, hogy az meg mi?), tehát mit kellene rajta javítani, azt mondta: többet kellene csinálni. Pedig elég rendes adag sikerült, nem csak kis brownie-tepsi mennyiség.

A megalkotás óta eltelt hónapokban milliószor sütöttem meg, annyira megszerettük ezt a süteményt - torta formában is. Sőt, mikor kitaláltam, hogy minden családtagomról elnevezek egy édességet, Lajos ezt választotta. Így átneveztem, és lett Lajcsi kocka, ami akár szelet is lehet, attól függően, hogy vágjuk fel.

 

A képen szereplő példányt Lajosunk szelte, ezért tűnhet picit ferdének, na de pont ez a tökéletlenség teszi elragadóvá.

Hozzávalók:
6 tojás
4 evőkanál méz vagy xylit
2 evőkanál kókuszliszt
1/2 kiskanál szódabikarbóna
80 g kókuszzsír
3 evőkanál kakaópor
2 marék natúr (mindenmentes) mazsola

3 evőkanál kakaópor
3 x 270 ml kókusztejszín
3 evőkanál xylit
5 evőkanál kakaópor
rumaroma

A tojásokat kettéválasztom, egy tálban a fehérjékből kemény habot verek. Egy másik tálban habosra keverem a sárgákat a mézzel, majd elkeverem a kókuszliszttel, kakaóporral és szódabikarbónával. Hozzáadom a felolvasztott kókuszzsírt, majd óvatosan belekeverem a tojások felvert habját.

 

Sütőpapírral kibélelt tepsibe egyengetem a tésztát, megszórom a tetejét mazsolával, majd 180 fokra előmelegített hőlégkavarásos sütőben készre sütöm. Tűpróbával ellenőrzöm.

 

Mikor elkészült, hűtőrácson teljesen kihűtöm.

 

A habtejszínnek az doboz aljában található vízszerű részét ne használjuk, hanem csak a felső, kemény rétegét. Természetesen felhasználás előtt pár órára tegyük hűtőbe a dobozokat, mert a hideg tejszínből lehet habot verni. Tehát 3 doboznyit öntsünk bele egy tálba, habverővel verjük kemény habbá. Ez a művelet pár percet vesz igénybe, ha 4-5 perc után sem lesz kemény, tegyük vissza az egészet a tállal együtt a hűtőszekrény legfelső polcára, és később próbálkozzunk újra. Adjuk hozzá az édesítőszert, kevés rumaromát és a kakaóport, ezekkel is keverjük el alaposan, majd egyenletesen kenjük a krémet a piskótalap tetejére. Az így kapott habos krém nem fog összeesni, napok múlva sem változik az állaga. (Kipróbáltam, bár nem ezen sütemény kapcsán, mert ez nem tartott ki napokig.)

 

Kakaóport szitáljunk rá, avagy a legfeketébb csokoládénkból reszelhetünk a tetejére díszítés gyanánt.

Szeletelés előtt rövid időre tegyük hűtőbe.

Szárzeller krémleves

Gondoltam, megpróbálok kezdeni valamit a szárzellerrel, már ha úgyis csak azt lehet kapni errefelé állandó jelleggel. Nagyon hiányzik a zellergumó, de ha véletlenül arra is vetemednék, hogy kifizessek érte egy kisebb vagyont, akkor sem turmixolnám össze. Így lett krémleves a szárzellerből.

 

Hozzávalók:

fél csomag szárzeller

fél fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

50 ml kókusztejszín

só

olaj vagy zsír

 

Kevés olajra rádobjuk a kockára vágott vöröshagymát, pár percig pirítjuk. Hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát, egy gerezd kivételével. Néhány másodpercig ezt is pirítjuk, de tényleg csak nagyon rövid ideig, egyébként a fokhagyma hamar megég és keserű lesz.

 

A szárzellert megmossuk, a leveleit eltávolítjuk és kockára vágjuk. Hozzáadjuk a hagymás alaphoz, átforgatjuk rajta, megsózzuk, majd annyi vízzel felengedjük, hogy ellepje a zöldséget. Mikor puhára főtt, lassan, kevergetve beleöntjük a kókusztejszínt. Felforraljuk, majd a tűzről levéve botmixerrel alaposan összeturmixoljuk.

 

Én ekkor beledobtam még a megmaradt egy szem fokhagymagerezdet, ezt is összeturmixoltam. Nem lesz tőle a levesnek jellegzetes fokhagyma íze, de nyilván egy kicsit dob rajta. Továbbá a kókuszt sem lehet érezni benne, szerencsére a zeller tökéletesen érvényesül.

 

Még egyet rottyantsunk rajta, majd tányérba szedve a zeller apróra vágott leveleivel díszítve tálaljuk.

Húsgombóc paradicsomszószban 2.

Eredetileg töltött paprikát szerettem volna, de rájöttem, hogy ha még esetleg kapok is valahol magyar értelemben vett paprikát aranyáron, a kölkök meg Lajos akkor sem fogják megenni töltve. Így maradtunk a húsgombócnál, ami egyébként pont ugyanabból a masszából készült, ami máskor fasírt szokott lenni, csak nem gombóc, hanem rúd alakban sütőben megsütve.

 

Hozzávalók:

 

Húsgombóchoz:

500 g darált sertéshús

500 g cukkini

2 tojás

fél közepes fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

fél kiskanál őrölt köménymag

2 kiskanál dijoni mustár

1 evőkanál zsír (zsírosabb hús esetén elhagyható)

só

1 kiskanál piros paprika

 

Paradicsomszószhoz:

1 kaliforniai paprika

2 x 140 g sűrített paradicsom konzerv (paradicsomlé is jó)

két evőkanál olaj vagy zsír

 

 

A cukkinit meghámozom, lereszelem a szintén meghámozott hagymával és fokhagyma gerezdekkel együtt. Szerencsére az én aprítógépemnek van reszelő funkciója is, szóval ez így hamar megy, de ennek hiányában nagylyukú sajtreszelőn ejtsük meg a műveletet.

 

A lereszelt zöldségeket összekeverem a hússal, és az összes többi hozzávalóval. Zsírt azért raktam bele, mert a húsra azt írták, hogy extra sovány, meg mert volt a hűtőben még egy kevés pecsenyezsír a sertéssült maradékaként. Persze elhagyható, de ártani sosem árt neki.

 

Nagyméretű gáztepsit kibélelek sütőpapírral, majd vizes kézzel gombócokat formázok a húsos masszából, és szépen sorban elhelyezem őket. Olajjal megkenegetem a tetejüket, majd  180 fokra előmelegített, hőlégkavarásos sütőben addig sütöm őket, míg szép aranybarnák lesznek kívülről.

 

A gombócokra várva gyorsan elkészíthető a paradicsomszósz. Egy lábosban megmelegítem az olajat, mikor már majdnem forró, hozzáöntöm a sűrített paradicsomot. Felöntöm annyi vízzel, hogy szósz állaga legyen, simára keverem. Tettem bele egy kaliforniai paprikát is megmosva, hosszában kettévágva, ettől legalább egy kicsit töltött paprika íze lett a szósznak, majd fedő alatt felforraltam és addig főztem, míg a paprika megpuhul.

 

A gombócokra ráöntve a forró szószt tálalom.  

 

Kókusztekercs

Internetes fórumon láttam a fotóját, de ott az összetevők pontos listája nélkül szerepelt. Így én is elkészítettem a magunk változatát, amit feltétlenül le kell jegyeznem, nehogy a feledés homályába merüljön a recept, mert a család elkerget itthonról.

Hozzávalók:
375 g szárított füge
3 evőkanál kakaópor
2 evőkanál kókuszzsír
rumaroma

100 g kókuszzsír (ghee-vel helyettesíthető, esetleg vajjal)
250 g kókuszreszelék (lehet több is)
270 ml kókusztejszín (állagát tekintve majdnem szilárd)
3 evőkanál méz

A külső csokoládés réteghez fügét használtam, de kipróbálhatjuk datolyával is. Én nem találtam olyan datolyát a boltban, amiben ne lett volna növényi olaj és egyéb adalékanyag, szóval a teljesen natúr török füge mellett döntöttem. Aprítógépben teljesen krémessé aprítottam, majd hozzáadtam a kakaóport, kókuszzsírt, és ízlés szerinti rumaromát. Ezekkel is jól eldolgoztam, majd két sütőpapír között kinyújtottam. (Azóta kipróbáltam datolyával is - 500 g -, hát isteni az íze, viszont kész kínszenvedés vele dolgozni. Az aprítógép nem tudja feldolgozni, és ha találunk olyan konyhai eszközt amivel úrrá tudunk lenni a problémán, akkor utána piszok nehéz formázni, nyújtani, annyira ragadós. Vagy csak én vagyok iszonyat béna.)

 

Amíg elkészítjük a fehér tölteléket, hűtőben pihentessük a kakaós lapot.

 

A kókuszos krémhez a puha zsírt keverjük ki a folyamatosan hozzáadagolt kókuszreszelékkel, mézzel és a kókusztejszínnel. Az az igazság, hogy kókuszt annyit adhatunk hozzá, amennyit még el bírunk keverni a zsírral, de a feltüntetett mennyiséget legalább, viszont hagyjunk egy pár kanálnyit a tekercs külső megszórásához későbbre.

A fehér réteget egyengessük el a barnán, majd a sütőpapír segítségével tekerjük fel. Szórjuk meg kókuszreszelékkel kívülről a külsejét.

 

Hűtőben pihentessük legalább 1 órán keresztül, mielőtt felvágnánk.

Karfiol krémleves pirított szalonna kockákkal

 

 

Örökké hálásak leszünk annak a nagyon derék lengyel hentesembernek, aki a városunkba költözött, és európai ízlésnek megfelelő húsboltot nyitott. Neki köszönhetjük, hogy igazi füstölt szalonnában - sem - szenvedünk végre hiányt. Levesbe is tehetjük...

 

Hozzávalók:

80 g füstölt szalonna

fél fej karfiol

zöldségalaplé

só

 

A szalonnát csinos kis kockákra vágjuk, majd alacsony hőfokon kiolvasztjuk a zsírját. Addig pirítgatjuk, míg ropogósra nem sül, majd az edényből kiöntjük egy külön tálba kockákat és az esetleg felesleges zsír mennyiségét.

 

A megmaradt zsírra rádobjuk a rózsáira szedett, megmosott és lecsöpögtetett karfiolt, átforgatjuk rajta, majd pirítjuk kicsit. Felöntjük az alaplével, éppen csak addig, hogy ellepje a zöldséget. Módjával sózzuk, a szalonna miatt már egyébként is tartalmaz sót!

 

Fedő alatt puhára pároljuk, majd botmixerrel pürésítjük. Tányérba szedve, a pirított szalonnakockákkal megszórva tálaljuk.

 

 

 



Narancsos túrótorta

Leginkább télire ajánlom, mikor a narancsnak szezonja van, tehát lédús és igazán zamatos.

Hozzávalók:

Tészta réteghez: 130 g darált mandula
2 tojás
2 evőkanál méz
40 g kókuszzsír
fél tkanál szódabikarbóna
kevés cukormentes lekvár

Narancsos - túrós réteghez
10 dkg kókuszliszt
1 citrom leve
2 evőkanál méz (elhagyható)
vanília kivonat
500 ml frissen facsart narancslé
2 evőkanál zselatin
50 ml víz
270 ml kókusztejszín

Csokoládé csurgatáshoz
1,5 evőkanál kókuszzsír
1 evőkanál méz
1 evőkanál kakaópor

A tésztaalaphoz a tojásokat pár perc alatt habosra verjük, majd az összes többi hozzávalóval - a lekvár kivételével - csomómentesre keverjük. Kapcsos tortaforma alját sütőpapírral kibéleljük, majd elgyengetjük benne a tésztát. Hőlégkavarásos sütőben sütöttem 170 fokon 20-25 percig, mielőtt kivesszük tűpróbával ellenőrizzük, valóban átsült -e.

 

Rácson teljesen kihűtjük, majd a tetejét vékonyan lekvárral megkenjük. Visszatesszük a kapcsos tortaformába, amiből előzőleg eltávolítottuk a sütőpapírt, és az egészet kibéleltük folpackkal egészen fel, a forma pereméig.

 

A kókuszlisztet összekeverjük a citromok levével, vaníliával, mézzel édesítjük, majd hozzáadjuk a kókusztejszínt és a narancsok levét is. A zselatint egy bögrében feloldjuk 50-60 ml forró vízben, ezt is hozzáöntjük a "túrókrémünkhöz", szintén alaposan elkeverjük. Majd az egész mehet rá a lekváros piskótánkra. A lekvárral gyakorlatilag leszigeteljük a tésztát, nehogy felszívja a krémet.

 

Tegyük be művünket a hűtőszekrénybe, és várjunk 1-2 órát, míg teljesen megszilárdul a krém.

 

Végezetül a felolvasztott kókuszzsírt teljesen elkeverjük a mézzel és a kakaóporral, majd ezzel a csokiöntettel össze-vissza csurgatjuk a formából kivett torta tetejét. Pár perc erejéig még toljuk vissza a hűtőbe, míg megdermed a csokoládé, majd tálalható.

 

Sacher torta

 

 

Osztrák barátunk születésnapjára készült meglepetésként. Az ünnepeltnek nagyon ízlett, majd kérdésemre elmesélte, hogy a Sacher Hotelben készült - és mellesleg online meg is rendelhető - igazi, eredeti sütemény is nagyon hasonló, szintén baracklekvárral van töltve, de nem csak a közepén, hanem a tetején, a csokoládé bevonat alatt is található egy lekvár-sor. No, majd legközelebb.

Hozzávalók:
4 tojás
50 g kókuszzsír
2 púpozott evőkanál kakaó
2 nagy evőkanál méz
2 evőkanál sárgabarack lekvár (cukrozatlan)
180 g darált mandula
1 kiskanál szódabikarbóna
vanília kivonat

150 g sárgabarack lekvár (cukrozatlan)

40 g kókuszzsír
1 evőkanál méz
1 púpozott evőkanál kakaó

 

A tojásokat a felolvasztott kókuszzsírral és mézzel pár perc alatt habosra keverjük. Hozzáadjuk a kakaóport, szódabikarbónát, darált mandulát, két kanál lekvárt, majd vaníliával ízesítjük.

 

Egy 20 centiméteres tortaforma alját kibélelünk sütőpapírral, beleöntjük a masszát, majd hőlégkavarásos sütőben 180 fokon 25 percig sütjük. Mielőtt kivennénk ellenőrizzük, valóban átsült -e a teljesen.

 

Hagyjuk a formában pár percig, majd rácsra téve várjuk meg, míg a tortalap teljesen kihűl. Ekkor a közepénél kettészeljük, és az alsó lapot megkenjük a sárgabarack lekvárral. Betakarjuk a felső lappal, majd betesszük a hűtőbe addig, míg a csokoládé mázt elkészítjük.

 

Egy kisebb edénykében, pohárban a felolvasztott kókuszzsírt elkeverjük a mézzel, majd a kakaóport is hozzákeverjük. Lassanként ráöntjük a tortára, nem kell, hogy az oldalát tökéletesen elfedje, inkább olyan rusztikus jellegűre fazonírozzuk. Hűtőben hagyjuk megdermedni.

Cukkini brownie

Nagyon sok paleo brownie receptet kipróbáltam már, de egyikkel sem voltam elégedett. Persze, elfogyott, viszont sosem volt olyan tömör a belseje, amilyet szerettem volna. A titok állítólag a megfelelő mennyiségű és minőségű vajban rejlik, amit persze én szerettem volna kihagyni, vagy legalábbis mással helyettesíteni. Ezen kívül kerülni kell a túlsütést, kiszárítást, és elméletileg a sütőport is.

 

Tudtam, hogy online mindenki cukkini brownie-t eszik, és a kezdeti idegenkedés ellenére a zöldség süteményben szerepeltetésének ötletével pár hét alatt sikerült nekem is megbarátkoznom. Most már tudom, hogy megérte, ugyanis ez a legjobb csokis szelet, amit valaha ettem, nem mellesleg egészséges változatban.

Hozzávalók:
4 tojás
100 g kókuszolaj
3 púpos evőkanál xylit
1 kiskanál fahéj
1 kiskanál vanília kivonat
fél teáskanál szódabikarbóna
300 g cukkini püré
3 evőkanál kókuszliszt
2 evőkanál kakaópor
100 g étcsoki (legalább 70% kakaótartalommal)

A tojásokat a kókuszolajjal és a xylittel habosra keverjük, majd hozzáadjuk a szódabikarbónát, fahéjat, vaníliakivonatot. A cukkiniket megmossuk, meghámozzuk, felkockázzuk, majd aprítógépben gyakorlatilag püré állagúra aprítjuk. Hozzáadjuk a keverőtálban lévő tojásos alaphoz, elkeverjük. Ezután jön a kakaópor, olvasztott csokoládé és a végén a kókuszliszt, kanalanként adagolva, hogy a kívánt tészta-állagot elérjük.

 

20 x 20 centiméteres, sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük a tésztát, majd 180 fokra előmelegített sütőben 35 percig sütjük.

 

Teljesen kihűlve, hűtőből kivéve nyeri el igazi brownie állagát és ízét.

 

Tetejét kókusz tejszínből vert tejszínhabbal és eperrel díszíthetjük.

Sárgarépa krémleves karfiolbetéttel

Ideje rászokni a levesekre, mégha ebben az országban, ezen az éghajlaton nem is akkora divat a fogyasztásuk. Most itt nem a tartalmasabb, húsos első fogásokra gondolok, csak az egyszerűbb, gyorsan elkészíthető, zöldséges levekre. Sajnos a család egyes tagjai eltérő nézeteket vallanak az elfogyasztható zöldségek köréről, de rájöttem, turmixolva, krémlevesnek úgyse vesznek észre semmit.

 

Hozzávalók:

3 sárgarépa

2 szál zeller (tehát a szárzellerből levágott kettő darab szál/szár)

1 liter zöldség alaplé

fél fej karfiol

zsiradék

só

 

Egy lábosban felolvasztjuk a zsírt, majd mikor forró, hozzáadjuk a felkarikázott répát. Átpirítjuk, majd jöhet a szintén karikákra vágott zellerszár is. Sózzuk, majd pár perc után hozzáadjuk a megmosott, rózsáira szedett karfiolt is.

 

Megint pár perc elteltével felengedjük az alaplével addig, hogy az a zöldségeket ellepje. Mikor az összes hozzávaló puhára főtt, kivesszük a karfioldarabokat, a maradék levest pedig tökéletesen összeturmixoljuk botmixerrel.

 

Visszatesszük bele a karfiolt, még egyet rottyantunk rajta.

Klasszikus sertéssült párolt káposztával

Egy online bulvár magazin oldalán találtam ezt a receptet, és rögtön eldöntöttem, hogy nekem is meg kell sütnöm, persze a benne szereplő sör nélkül. Másnap, mikor hozzákezdtem volna, már csak nagy nehezen találtam meg az iránymutatóul szolgáló bejegyzést. A kezdeti nehézségek után viszont nagyon jól sikerült, és a család minden egyes tagja halálra dícsérte a vacsorát, ezért úgy döntöttem, gyorsan leírom a magam kis változtatásaival, nehogy legközelebb már egyáltalán sehol ne találjam a receptet.

Nekem ez a sült az, ami visszahozza a gyerekkoromban megszokott, klasszikus sertéssült ízvilágot, talán a köménymag és fokhagyma miatt.

Hozzávalók:
1200 gramm sütni való sertéshús darab, egyben (enyém scotch fillet volt, otthon ez kb. a tarjának felel meg)
6-7 gerezd fokhagyma
só
bors
őrölt köménymag
1 evőkanál méz
50 ml almabor ecet
100 ml szőlőmag olaj

fél fej káposzta
1 nagy kanál zsír
2 evőkanál méz
só
fél kiskanál őrölt köménymag
50 ml almabor ecet
150 ml víz

A húst megmossuk, megszárítgatjuk, mélyen (kb a feléig) beirdaljuk, de csak annyira, hogy még egyben maradjon. Sóval bedörzsöljük, megszórjuk borssal és őrölt köménymaggal. A meghámozott és feldarabolt fokhagymagerezdeket belenyomkodjuk a hús irdalt réseibe. Sűtőzacskóba tesszük, majd egy pohárban összekeverjük a mézet az ecettel és olajjal. Ezzel meglocsolgatjuk a húsdarabot, bekötjük a zacskó száját, majd előmelegített, hőlégkavarásos sütőben 170 fokon 90 percet sütjük. Olvassuk el a sűtőzacskó dobozának hátoldalán található táblázatot, eltérő nagyságú húsokhoz és sütőkhöz más az ajánlott sütési idő!

 

A megadott idő letelte után a sütőből kivéve bökjünk egy kést a zacskón keresztül a sültbe. Amennyiben nem véres-rózsaszín lé folyik belőle, vegyük le a zacskót róla, a pecsenyelevet pedig öntsük le egy külön edénybe. Toljuk vissza a sültet a sütőt grill funkcióra és 230 fokra állítva, és mindkét oldalát süssük ropogósra 5-5 perc alatt. Szeletelés előtt hagyjuk legalább 10 percig állni.

 

A párolt káposzta elkészítéséhez a káposztát mossuk meg, majd reszeljük le. Egy lábosban olvasszuk fel a zsírt, ha majdnem forró, keverjük hozzá a mézet. Adjuk hozzá a lereszelt káposztát, majd forgassuk át a forró zsiradékon pár percig. Mikor kívülről kicsit megkapta már, sózzuk, köménymagot szórjunk rá, majd öntsük fel az almaborecettel és vízzel. Takarék lángon pároljuk meg a káposztát, majd mikor majdnem puha, a fedőt levéve róla nagy lángon főzzük el róla az összes levet.

A hússzeleteket a leöntött pecsenyelével meglocsolva tálaljuk.

Epres-csokoládés cupcake torta

Júniusi születésnaphoz egyértelműen jár az epres torta, gyerekkorom óta. Ausztráliában a helyzet kicsit bonyolultabb, tekintve, hogy ekkor nem nyár, hanem tél van. Ezért hatalmas örömmel fedeztem fel a boltban és fizettem ki a pénztárnál a két doboz, kicsit borsos árú gyümölcsöt a nagy esemény előtti napon, mert ha az íze nem is, de a legalább a látvány kárpótol az évek számának gyarapodása miatt.

 

Alapul a korábbi Tavasz torta receptjét vettem, csak az idén nem kellett szeletelni. Mondjuk így még hamarabb elfogyott a sütemény, mint egyébként.

 

Hozzávalók:

 

Tészta

300 g darált mandula

2 tojás

3 tojás fehérje

egy teáskanál szódabikarbóna

40 g kókuszolaj

4 evőkanál méz

vanília (kivonat vagy paszta)

2 evőkanál cukrozatlan kakaópor

Vaníliakrém

1 evőkanál zselatin

400 ml mandulatej

3 tojás sárgája

vanília (kivonat vagy paszta)

3 evőkanál méz

70 g kókuszolaj

Eper

Csokicsurgatás

2 evőkanál kakaó

1 evőkanál méz (elhagyható)

1 kiskanál olivaolaj (szőlőmagolaj vagy kókuszolaj)

víz

 

 

Tekintve, hogy a krémnek pár órát a hűtőben kell töltenie a teljes megszilárdulásig, ezért talán célszerű ennek elkészítésével kezdeni.

Tehát a krémhez a mandulatejet a vaníliával egy lábosban megmelegítem, miközben a tojások sárgáját a mézzel együtt habosra keverem. Ez a kevergetés hamar megvan, még arra is marad idő, hogy a zselatint kb. fél deci (50 ml) vízben feloldjam. A langyos vaníliás tejbe lassan belekeverem a mézes tojást, majd állandó kevergetés mellett megvárjuk, hogy kicsit sűrűsödni kezdjen. Ekkor nem melegítem tovább, hozzákeverem a zselatint, aminek tökéletesen fel kell oldódnia.

 

Hűtőszekrénybe teszem, és megvárom, míg "pudingszerű" lesz, tehát megkeményedik. Mikor ez megtörtént, botmixerrel krémesítem, és fokozatosan hozzáadagolom a kókuszolajat is. Ha szükséges ahhoz, hogy kenhető legyen, kis időre visszatehetjük az így elkészült krémet a hűtőszekrénybe.

A tésztához a tojásokat és a fehérjéket habosra keverem, majd hozzáadva a mézet, mandulát, kakaóport, szódabikarbónát, kókuszolajat, vaníliát, csomómentesre keverem. Papírkákat rakok a muffinsütőbe, majd egyenként beleadagolom a tésztát úgy, hogy az a papír pereméig ne érjen fel, inkább az alatt végződjön kb. fél centivel. Nekem kilenc darabot sikerült kihoznom. 180 fokra előmelegített sütőben 20-25 percig sütöm. Tűpróbával ellenőrizzük, valóban átsültek -e!

A megsült süteményeket papírostól együtt rácson kihűtöm. Ezt követően levágom a kalapkájukat. Ez általában az a rész, ami már túllóg a papírtartón, de ha nem nőttek meg rendesen az sem baj, vágjunk alá. Az alsó részre jön egy adag vaníliakrém, majd a félbe- negyedekre vágott eper. Kalap, ne nyomjuk rá nagyon, majd újból vaníliakrém és eper.

A csokicsurgatáshoz egy bögrébe szórom a kakaóport, a mézzel és olajjal együtt. Fokozatosan, kevergetés közben annyi vizet adok hozzá, hogy önthető legyen, de ne túl híg, és csomómentes eredményt kapjak. Egyenként rácsurgatom a süteményekre, majd hűtőbe téve megvárom, míg megszilárdul.

 

 

Puncs kocka (paleo)

Puncs kocka, puncs szelet, puncs torta, nálunk minden formában jöhet. A korábbi, glutén- és tojásmentes változat itt található, ez a jelenlegi egy glutén- és tejmentes, ezen túl paleo desszert.

 

A süteménynek nem a tészta része, inkább a rózsaszín cukros tető megoldása okozott fejtörést nekem már hosszú hónapok óta. Végül ez a kókuszolajos változat született, bár korántsem állítom, hogy ez lesz a végleges. A fiúknak nagyon ízlik, mi lányok azért látjuk a továbbfejlesztésben a fantáziát.

 

Hozzávalók:

 

Első piskótalaphoz:

4 tojás

240 g darált mandula

4 kanál méz

4 kanál szőlőmagolaj (avagy kókuszolaj, vagy oliva olaj)
teáskanál szódabikarbóna

vanília kivonat

Második piskótalaphoz:

2 tojás
2 tojásfehérje (a sárgája a tölteléknél kerül felhasználásra)

230 g darált mandula

4 kanál méz

4 kanál szőlőmagolaj (avagy kókuszolaj, vagy oliva olaj)
teáskanál szódabikarbóna

vanília kivonat
 

Töltelékhez:

250 ml mandula vagy kókusztej
2 tojás sárgája

1 evőkanál zselatin

vanília kivonat

80 g kókuszolaj

3 evőkanál cukrozatlan kakaópor

4 evőkanál méz

300 g kimagozott meggy

rumaroma

cukormentes lekvár a piskótalapok kenéséhez

 

Máz:

80 g kókuszolaj

pár kanál meggylé

1 evőkanál méz

 

Legelőször a töltelékhez felhasználandó vaníliapudingot készítjük el, tekintve, hogy ennek pár órát a hűtőben kell állni a teljesen szilárd állapot eléréséhez.

Egy lábosba kevés mandula vagy kókusztejet öntünk, hozzáadjuk a két tojás sárgáját, a 4 kanál mézet, és alaposan elkevergetjük őket. Felöntjük a maradék tejjel, majd felmelegítjük, de nem kell forralni. Mikor forró, folyamatos kevergetés mellett hozzáadjuk az előzőleg nagyon kevés vízzel elkevert zselatint. Vízfűrdőben kihűtjük, majd mehet a hűtőszekrénybe.

A tésztatalapokat egyenként, a következő módon készítjük el. A tojásokat (fehérjéket és sárgáját egyszerre) habosra keverjük, majd mehet bele a méz, olaj, mandulaliszt, szódabikarbóna és vanília is. Csomómentesre keverem, én a 21 x 31 cm nagyságú tepsimben sütöttem őket 180 fokon 35 percig.

Rácson kihűtjük őket, majd kiválasztjuk a legszebbet, legpofásabbat, ez lesz az alap-tető, a másikból készül a töltelék. Minimális magasságbeli különbség elképzelhető a kettő között a felhasznált tojások száma miatt, ezért próbáljuk a vékonyabbat választani az alaphoz-tetőhöz. Vágjuk ketté hosszában, egyenletesen. (Ha nem sikerül hibátlanul, még mindig megpróbálhatjuk a másikkal ugyanezt.)

 A második lapot darabokra tépem, és egy nagy tálban elkészítem a tölteléket.

 

A teljesen megszilárdult vaníliás krémet kivesszük a hűtőből, botmixerrel kicsit lazább állagúvá varázsoljuk, miközben hozzádolgozzuk a kókuszolajat is. Ezt követően hozzáadjuk a széttépkedett tésztához. A meggyet darabokra vagdossuk, és egy kis részéből megpróbálunk 4-5 evőkanál levet nyerni. Ezt a meggylevet eltesszük későbbre a rózsaszín tetőhöz. Az összes többi hozzávalót - a lekvár kivételével - szintén a tálba halmozzuk. Kézzel "masszásítom", és bevallom, én állandóan kóstolgatom is, hogy megfelelően rumos -e.

A sütemény alját képező piskótalapra rákenek egy kis lekvárt, majd a tölteléket elegyengetem rajta. Meglepő, de ez a massza egész rendesen viselkedik, könnyen formára igazítható, majd ráfektetem a szintén lekvárral - alulról - bekent felső piskótalapot.

Hűtőben pihentetem, míg elkészül az állítólagos "cukormáz".

A kókuszolajat - ami lehűtve zsírrá szilárdul - olyan hőmérsékletűre engedem fel, hogy még fehér legyen, de ne kőkemény, lehessen kavargatni, dolgozni vele. Alaposan elkeverem a mézzel, majd kanalanként adagolom hozzá a meggylevet. Mindig akkor rakom hozzá a következő kanállal, ha már az előzővel sikerült alaposan, cseppmentesen elkevernem. Mikor eléri a kívánt rózsaszín állapotot, akkor a sütemény tetejére simítom, és hűtőben hagyom megszilárdulni.

A puncs kocka akkor igazán finom, ha egy éjszakán keresztül összeérnek az ízek.