Rozmaringos sertéssült

Régi vágyam, hogy nagy darab húsokat süssek egyben, ráadásul még finom is legyen. Múlt héten isteni citromos-rozmaringos sült csirkét sikerült alkotnom, de sajnos hamarabb megettük, mint hogy lefényképezzem, így recept nem lett belőle. Viszont pár napja gyönyörű sertéshús-darabot vadásztam a boltban. Továbbra sem tudom, hogy a disznó melyik része az, a magyar hentes terminológiának megfelelően, otthon igen ritkán vásároltam disznóhúst, nincs gyakorlatom a felismerésben. Itt pedig azt tüntetik fel, hogy milyen elkészítési módra alkalmas az adott konc, tehát jelen esetben sütésre (roast) kiválóan megfelel.

Hozzávalók:
1 kg sertéshús (az enyém egy 1200 grammos darab volt)
50 ml balzsamecet
100 ml olivaolaj
5-6 gerezd fokhagyma
bors
só
rozmaringág

A húst megmostam, lecsöpögtettem, mindkét oldalát beborsoztam, majd beleraktam egy jól zárható edénybe.

A balzsamecetet egy csészében összekevertem az olajjal és a nagyon apróra vágott fokhagymával, majd ezt a páclevet ráöntöttem a húsra. Megforgattam, hogy minden oldalát érje az olajos lé, nem baj, ha nem lepi el teljesen a húsdarabot. Zárjuk le az edényt, majd tegyük hűtőbe. Pár óra, egy délelőtt pácolódás elég, az enyém 3 napig ázott a lustaságomnak köszönhetően.

Sütőzacskóban süssük amennyiben lehetséges, szerintem fantasztikusan zamatos marad a hús, és nem szárad ki. Szóval mielőtt bezártam a zacskó száját, alapossan besóztam mindkét oldalát, majd tettem mellé két-három szál rozmaringot.

A sütőzacskó dobozán feltüntetett főzési időt tekintettem irányadónak, mivel a maghőmérőm elromlott. De úgy gondoltam, hogy ez nem foghat ki rajtam, nagyanyáink is tökéletesen boldogultak ilyen cifraságok nélkül is. Tehát 180 fokon sütve, pontosan 100 perc után ellenőriztem a húst, méghozzá úgy, hogy zacskón keresztül beleszúrtam egy kést. Ha a kés nyomán rózsaszín-véres lé buzog, akkor bizony még nincs kész a sült, viszont ha átlátszó, akkor tökéletes. Levágtam, levettem a műanyag borítást, a kisült levet pedig egy kislábosba öntöttem, majd a húst visszatoltam a sütőbe, grill üzemmódon további 10 percre. Ez az idő pont elég arra, hogy ropogós borítást kapjon a művünk. 

 

A sütőből kivéve, tálalás előtt hagyjuk legalább 15 percig állni, könnyebb lesz szeletelni.

 

A leöntött húslevet én összeturmixoltam a fokhagymadarabok miatt, mivel a gyerekek nem igazán szeretik felismerni, mi van az ételben, de nyilván ez a  művelet elhagyható.

 

Tálaláskor a húslével meglocsolgathatjuk a hússzeleteket.

 

Kívül ropogós-fűszeres, belül omlós-puha

 

Citromos pite

Igazából nagyon büszke vagyok erre a receptemre, többször is elkészítettem, mire a végleges arányok kialakultak. A citrom íze tökéletesen harmonizál a mandulával, nem túl édes, inkább kicsit savanykás, nyári desszert. A probléma is ebből adódik, mivel nem túl édes, nagyon csúszik, és rövid idő alatt elfogy.

 

Hozzávalók:

 

Alaphoz:

200 g darált mandula

2 evőkanál méz

50 g kókuszolaj (vajjal helyettesíthető)

1 tojás

baracklekvár

 

Citromkrémhez:

1 és fél citrom kifacsart leve

3 evőkanál méz

1 evőkanál kókuszolaj (vajjal helyettesíthető)

3 evőkanál kukoricakeményítő

250 ml víz

3 tojás sárgája

 

Habhoz:

3 tojás fehérje

2 evőkanál méz

 

Eredetileg a tészáját omlós tésztából készítettem, de Emmával megszavaztuk, hogy nem illik hozzá, sokkal finomabb egy mandulás alappal. Tehát összekeverem a darált mandulát az összes többi hozzávalóval, a lekvárt kivéve. Egy sütőpapírral bélelt - vagy kizsírozott - tortaformába nyomkodom a masszát egyenletes vastagon. Előmelegített sütőben 175 fokon 25 percig sütöm, majd kihűtöm.

 

Ha kihűlt a lap, vékonyan megkenem baracklekvárral. Az általam használt lekvár nem tartalmaz répa- vagy nádcukrot, csak gyümölcs (fruktóz) felhasználásával készült. Magyarországon is kapható bármelyik nagyobb élelmiszer áruházban. Nem használok belőle számottevő mennyiséget, itt viszont muszáj, hogy valami leszigetelje a tésztát és ne szívja fel a krémet.

 

A krémhez egy lábosban felolvasztom a kókuszolajat, hozzáadom a kukoricakeményítőt, elkeverem. Leveszem a tűzről, hozzáöntöm a citromlevet, és elkeverem alaposan a mézzel. Felöntöm 1 pohár meleg vízzel, majd addig főzöm, míg teljesen besűrösödik. Egy habverővel állandóan kevergetve, lassan hozzáadom a tojássárgákat. A krémet ráöntöm a mandulás alapra.

 

A tojásfehérjéket kemény habbá verem, majd a mézet is hozzáadva újból keményedésig verem. Szépen, egyenletesen ráterítem a citromkémre, majd sütőben 175 fokon addig sütöm, míg a teteje középbarna nem lesz.

 

A kész tortát a formában hagyva megvárom, míg kihűl. Hidegen az igazi.

 

Éjszakai tortázás Emmával.

 

 

 

 

 

Színes saláta

Kimondottan a gyerekeimnek. Ugyanis sülve-főve nemigen hajlandóak megenni a zöldségeket, de nyersen e hármat igen: uborka, paradicsom, paprika. Ezért úgy gondoltam, hogy ebből alkotok nekik salátát, és akkor legyen három színű.

Hozzávalók:
uborka
paradicsom
sárga paprika
só
almabor ecet (citrom levével helyettesíthető)
víz

A zöldségeket alaposan megmosom. A paprika magházát eltávolítom, a paradicsom csumáját kivágom, majd az uborkát és a paprikát nagyon apró kockára vágom. A paradicsomot túl kicsire nem tudjuk aprítani, mert rögtön szétesik, de próbáljuk nyolcadolni, vagy még azt is felezni.

 

Egy nagy tálban összekeverem a kockákat, megsózom, majd öntetet locsolok rá, annyit, hogy ellepje. Az öntethez 3 evőkanál almabor ecetet keverjünk össze annyi vízzel, hogy ne legyen túl savanyú.

 

Tálalás előtt 5-10 percig hagyom állni.

Hagymás karfiol

 

 

Hozzávalók:

Egy kisebb fej karfiol fele

1 nagy fej hagyma

olivaolaj vagy zsír

 

A karfiolt rózsáira szedjük, alaposan megmossuk. A rózsákat aprítógépbe dobjuk, aprítjuk, de ne csináljunk belőle masszát, legyen morzsás.

 

Egy serpenyőben felmelegítjük a zsíradékot, és megpirítjuk rajta a kockára vágott vöröshagymát. A hagymás zsírra öntjük a karfiolt, és közepes lángon addig kavargatjuk, míg meg nem puhul. Igazából egyéni ízlés kérdése a főzési idő, szerintem nem baj, ha kicsit res, és nincs teljesen szétfőve.

 

A fenti képen fasírozottal és salátával tálalva.



Csirke Sztroganoff

A Sztroganoff ugye eredetileg marhahússal, még specifikusabban meghatározva: bélszínből készül. Nekünk most maradt a csirkés változat, mint gyorsan elkészíthető vacsora. Hogy mi kerül még bele, ez házonként változik, sőt, az eredeti recept sem biztos, hogy eredeti.

Hozzávalók:
30 g vaj
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
600-700 g csirkemellfilé
250 g gomba
3 evőkanál paradicsompüré
1 evőkanál mustár
300 ml mandulatej

A vaj felét egy serpenyőben felolvasztom, hozzáadom a nagyon apróra vágott hagymát. Mikor a hagyma puha, hozzáadom a finomra szelt fokhagymát, és az egészet még kb. egy percig pirítom, de vigyázzunk, nehogy a fokhagyma megbarnuljon. Ezt követően a hagymás keveréket öntsük ki egy külön tányérra, majd a vaj másik felét is olvasszuk fel a serpenyőben.

 

A csíkokra vágott csirkemellfilét magas hőfokon nagyon kis adagokban pirítgassuk meg, szép pirosas barnára, de ne pároljuk! Külön tányérra szedjük, majd amikor végeztünk a husikkal, jöhet a felszelelt, vagy negyedelt gomba. Szintén csak barnítsuk, de ne pároljuk, majd ezt követően a serpenyőbe rakjuk vissza a húst, a hagymás keveréket, és forgassuk át. Vegyük le tűzről, keverjük el benne a paradicsompürét, mustárt és a mandulatejet, sózzuk meg, majd alacson hőfokon pároljuk egy rövid ideig, kb. 5 percig.

Hagyományosan tésztával tálalandó, paleosoknak hagymás karfiolt ajánlok hozzá.

Tök serpenyőben

 

 

 

 

Mindig is tetszett egy pici, vidám-sárga színű tök a boltok polcain. Utánanéztem, squash a neve, és szerintem az általunk ismert patiszon nagyon közeli rokona lehet, ha nem ugyanaz, csak kisebb és sárgább változatban. Mindenesetre mióta kipróbáltuk, azóta rendszeresen fogyasztjuk, általában köretnek. Egy egyszerű, serpenyős változat következik cukkinivel párosítva.

 

Hozzávalók:

2 nagyobb squash

1 közepes, vagy 2 kisebb cukkini

só

olivaolaj

kaporlevél

 

 

 

Mindkét tökféleséget megmosom, felkockázom. Serpenyőben olajat melegítek, rádobom a zöldségeket, megsózom, majd nagy lángon pár percig pirítom. A végén aprított kaporlevéllel megszórom. Nálunk sajnos a szárított fajta az, ami könnyen és mindig elérhető, ennek is igen kellemes még az aromája.

 

Paradicsommal gazdagított változat, meleg saláta:



 

 

Tonhalkrém

Mátyást leszámítva a családban mindenki odavan a tonhalkrémért. Akár pirítósra kenve, akár mártogatósnak is remek.

 

Hozzávalók:

1 nagyobb doboz tonhalkonzerv (425g)

5 dkg vaj vagy pár kanál olivaolaj

fél citrom

kevés bors

 

A halról öntsük le a levet, bármiben ázott is. Öntsük aprítógépbe, dobjuk rá a vajat. Aki nem fogyaszthat tejterméket, az pár evőkanál megbízható minőségű olivaolajjal helyettesítse. Csavarjuk rá a fél citrom levét, borssal szórjuk meg, majd krém állagúvá dolgozzuk össze.

 

Akármennyire is finom, nem ajánlatos minden nap fogyasztani, én kicsit azért tartok a higany káros hatásaitól, ami gyakorlatilag mindenben megtalálható ami a tengerből származik. Más helyről meg folyton azt halljuk, milyen fontos a tengerből származó halak, miegyéb fogyasztása, egészségünk védelmében. Na most okosodja ki magát az ember!

 

Az mindenesetre igaz, hogy minél kevesebb időt töltött az említett élőlény a tengerben, annál kevesebb higany halmozódott fel a testében. Tehát a tengeri herkentyűk ilyen szempontból biztonságosak, illetve a kis testű halak, amiket viszonylag fiatal korukban halásznak ki. Tonhal esetén próbáljuk keresni a "skipjack tuna" elnevezésűt (amennyiben a dobozon fel van tüntetve), mivel ez a fajta rövid életciklusú, nagyon szapora, általában ezt tartalmazzák az olcsóbb tonhalkonzervek is.

 

Egy felnőtt ember heti 2-3 alkalommal nyugodt szívvel fogyaszthat tengeri állatot.