Halpaprikás

Találtam egy - számomra - új fajta halacskát, queenfish a neve. Már a hűtőpultban is jól nézett ki, szép vastag filéket vásároltam, és úgy döntöttem, hogy paprikásnak pont megfelelőek lesznek. Tej nélkül.

Hozzávalók:

1 kg queenfish filé

2 db paradicsom

1 fej hagyma

1 kanál mustár

1 gerezd fokhagyma

só, bors

pirospaprika

oliva olaj

Természetesen nem szükséges a fél világot felkutatni ezért a halért, bármilyen sós vízi állat megteszi, arra figyeljünk, hogy vastag, izmos legyen, ne essen szét a húsa főzés közben.

Tehát feldaraboljuk a szeleteket, úgymond rusztikusra. Egy serpenyőben olajat melegítünk, majd a haldarabokat átsütjük rajta, hogy a külső kéreg kezdjen barnulni. A sütés közben sót, borsot szórunk rájuk.

Külön tányérra szedjük, majd a visszamaradt olajat ha szükséges pótoljuk, és rádobjuk a felkockázott hagymát. Üvegesre pirítjuk, erre mehet a hámozott, kockára vágott paradicsom. Akinek fellelhető otthon paprika, nyugodtan dobja bele azt is, apróra vágva. Átkavargatjuk, majd kevés vízzel felengedjük, mehet rá a pirospaprika, csipet só.

Mikor szépen összefőtt, belenyomunk egy gerezd fokhagymát. Pár perc után levesszük a tűzről, és botmixerrel megdolgozom, hogy a zöldségdarabok tökéletesen eltűnjenek, és gyakorlatilag ezzel sűrítem. Visszarakjuk a tűzre és egy evőkanál dijoni mustárral még krémesebbé teszem. Kóstoljuk meg ekkor a szószt, ha szükséges, fűszerezzük.

A kész szószba visszapakoljuk a haldarabokat, óvatosan átforgatjuk benne, egyet rottyantunk rajta.

Bolognai szósz

Természetesen marhahúsból, és tehetjük spagettire, vagy bármilyen más tésztára, jómagam a lasagne lapok közé is ezt a szószt pakolom.

Persze a tészta választásnak is vannak szabályai, melyek szerint a bordázott felületű tészták több szószt vesznek fel, mint a sima felületűek, továbbá a rövid fajtájúak a darabosabb ragúkhoz illenek, és a hosszabb, vékonyabbak inkább a krémes, tejszínes szószokhoz. Általánosságban tehát, minél tartalmasabb a szósz, annál nagyobb darabos legyen a tészta.

Szerintem meg mindenki úgy párosítsa, ahogy neki ízlik, és tegyük hozzá, a gluténmentes választék sem engedi a túl nagy válogatást.

Hozzávalók:

oliva olaj

2 gerezd fokhagyma

500 g darált marhahús

2 sárgarépa

2 doboz hámozott paradicsom

só

oregánó, bazsalikom

esetleg egy dl vörösbor

Kevés olajat melegítek, rádobom a vékonyra szelt fokhagymagerezdeket, pár percig pirítom. Belerakom a húst, átforgatom, az összeragadt részeket fakanállal szétválasztom.

Közben a paradicsomot kockákra vágom, és mikor a hús kellőképpen megbarnult, ráöntöm a paradicsomot a dobozban található levével együtt. A sárgarépát megpucolom, és nagyon apróra vágom, az sem baj, ha aprítóban gyorsan átforgatjuk, hogy a gyerekek nyomát se lássák a szószban, ez is mehet az edénybe. Ekkor önthetjük hozzá a vörösbort is, bár ettől eltekinthetünk.

Kisebb lángra állítom, és fedő alatt párolom legalább másfél, de az sem baj, ha két órán keresztül. Ekkorra kellemesen krémes állagú lesz, sózom, borsozom, zöldfűszerrel megszórom és még további öt percig főzöm.

Rántott szelet

Mert esetünkben a panír rengeteg kérdésre adhat okot.

Kiindulópont a liszt-tojás-zsemlemorzsa trió, ezzel gondolom nem árulok el titkot. Amennyiben csupán gluténmentes változatot szeretnénk, forgassuk a kiklopfolt, enyhén sózott és borsozott hússzeletünket rizslisztbe (kukoricaliszt is éppoly megfelelelő), majd felvert, sózott tojásba, végül gluténmentes zsemlemorzsába. Én zsemlemorzsa helyett apróra darált kukoricapelyhet használok.

A tojásmentes változat eléréséhez kukoricakeményítőre, vagy tojáshelyettesítő porra (nem tojásporra!)van szükségünk. Figyeljünk oda, a Magyarországon kapható tojáshelyettesítő porok túlnyomó része tejet is tartalmaz, ez esetleg fontos lehet. Én pont ezen okból kifolyólag egyszerű kukoricakeményítőt használtam, a sárga szín előállításához pedig nagyszerű segítséget nyújt egy csipet kurkuma. Tehát ezeket a porokat kevés vízzel elkeverve megkapjuk a bunda középső rétegét, majd a jól megszokott zsemlemorzsa következik.

A panírozott hússzeleteket forró olajban azonnal süssük ki.

Olasz zöldségleves

A Minestrone alapján készült, kicsit eltérő összetétellel.

Hozzávalók:

1 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

3 szál sárgarépa

1 zellerszár

4 db paradicsom

fél kínai kel

2 kisebb cukkini

fél dl vörösbor

só

bazsalikom

oregánó

oliva olaj

Az olajat felforrósítom, rádobom az apróra vágott vöröshagymát, majd pár perces kevergetés után a vékonyra szelt fokhagymagerezdeket. Ne várjuk meg, míg megbarnulnak, mehet rá a felkarikázott sárgarépa, kicsit pirítsuk meg.

Közben a meghámozott, felkockázott paradicsomokat is hozzáadjuk, átkevergetjük, majd felöntjük vízzel és a vörösborral. Beledobjuk a zellert, megsózzuk, és fedő alatt puhára pároljuk a zöldségeket.

Ezt követően jöhet a felkockázott cukkini, és a csíkokra vágott kínai kel. Ez utóbbi helyett használhatunk kelkáposztát, vagy akár káposztát is, viszont számoljunk vele, hogy ezeknek - vastagabb leveleik lévén - több idő szükséges a puhuláshoz, tehát ne a legvégén adjuk a leveshez. A kínai kelnek tényleg elég csak pár perc.

Végül oregánó és bazsalikom kerül a levesbe.