Disznósült

Nem igazán tudom, a disznónak melyik - általam eddig ismert - részét szoktam készíteni. Fogalmam sincs, hogy tarja, karaj vagy comb. Szerintem ez inkább karaj volt, mert szép sovány szeleteket kaptam pici csont-résszel, de már észrevettem, hogy a kissé zsírosabb-márványosabb fajta - bizonyára az a tarja - finomabb, mert nem annyira száraz.

Hozzávalók:

disznóhús szeletek

zsír

oliva olaj

só

bors

koriander

vöröshagyma

fokhagyma

sárgarépa

édeskömény

A hússzeleteket megmosom, borssal, korianderrel fűszerezem és egy tálba rétegezem őket úgy, hogy reszelt fokhagymát is teszek közéjük és egy kicsi, de tényleg csak kevés oliva olajjal egyenként meglocsolgatom őket. A hűtőben pihentetem pár órát, akár egy éjszakát is.

Tepsibe pakolom őket, ekkor sózom meg mindkét oldalukat, esetleg mustárral is megkenegethetjük őket. El tudom képzelni a hússzeleteket só, bors, fokhagyma fűszerezéssel, és pár rozmaringszálat is raknék rájuk.

Hatalmas zsírkupacokat pakolok mindegyik tetejére. Melléjük rakok hámozott, feldarabolt répát, karikára vágott vöröshagymát és egész fokhagyma gerezdeket. Előmelegített sütőben, alufóliával letakarva 180 fokon sütöm, míg meg nem puhulnak, ekkor a fóliát eltávolítom, és leöntöm a megolvadt zsír nagy részét egy külön (nem műanyag, mert elolvad!) edénybe. Ebből lesz a zsíros kenyér másnap, avagy felhasználhatom például sárgarépa, egyéb zöldségek sütéséhez napok-hetek múlva is.

 A húst 220 fokon megpirítom, majd megforgatom a szeleteket, és a másik oldalukat is megpirítom pár perc alatt.

A megsült répával, hagymakarikákkal, illetve édesköménnyel (gyerekeknek rizzsel) tálaljuk.